Segítség mindenkinek
Segítség mindenkinek kell(ene), ez nem kérdés.
Akár szakmai, akár személyes témáról van szó, az életben sokszor jönnek az akadályok, amikor egy külső meglátás, egy másik nézőpont nélkül nem tudunk tovább haladni. Ilyenkor van, aki a barátaihoz fordul. Van, aki a kollégáihoz. És van, aki belemenekül a tagadásba, az elfojtásba, a „majd csak lesz valahogy”-ba.
Sokan azt hiszik, hogy egy vállalati folyamatfejlesztési tanácsadás, vagy egy személyes egyéni konzultáció csak a nagyoknak jár. A menedzsereknek. A vezetőknek. Azoknak, akiket ők valamiért maguknál többre tartanak. Pedig a segítség - ha őszinte és nem öncélú - mindenkinek jár. Társadalmi rangtól, cégmérettől függetlenül. Ez a segítség lehet akár csak egy új excel tábla a kimutatásokhoz, vagy “csak” egy szép szó, egy váratlan lelki ölelés a hétköznapokban. Egy ilyen kis apróság lehet az első lépése egy hosszú, de pozitív útnak, egy javulási folyamatnak. Csak el kell indulni.
Lehetsz a legkisebb cég vezetője, vagy gondolhatod magad a világ legjelentéktelenebb emberének – soha ne vond meg magadtól a lehetőséget. Ne hidd, hogy Te ezt nem érdemled meg, nem engedheted meg magadnak.
Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen profilom legyen, milyen ügyfélkört próbáljak magamnak bevonzani, akkor a multi közeget, a felsőbb réteget egyből kihúztam a listáról. Angliában sok éven át oda tartoztam. Szerettem. Hiányzik. De minél többet agyaltam, annál inkább arra jutottam, hogy itthon a “kisembereken”, kis cégeken szeretnék segíteni. Irányt mutatni. Nekik többet számíthat, amit adni tudok, ők jobban értékelhetik a “munkám”. Ez kisebb piac, kevesebb bevétel. De ez az őszintébb út, amit én be szeretnék járni.
Ezért kötöttem ki magamnak, hogy az első alkalom mindig ingyenesen jár. Mindenkinek. Lehetsz gyári munkás vagy cégvezető, egyedülálló anyuka vagy útkereső diák, bárki. Egy beszélgetés. Egy próbálkozás. Egy esély arra, hogy tisztábban lásd magad, és el tudd dönteni mire van szükséged. Ha a végén úgy érzed, én lehetek az, aki segíthet elérni a céljaidat, azt örömmel veszem. Ha valamiért úgy gondoljuk (akár Te, akár én), hogy Neked épp másra van szükséged, akkor - megköszönve az időd és a beszélgetést - igyekszem legalább egy irányt mutatni az utadhoz.
Nekem ez okoz örömet, nekem most ez a segítség.
A kép 2019. június 23-án készült, Stockportban éltünk akkor épp, Manchester külvárosában. Aznap úgy terveztük, hogy bemegyünk a “nagyvárosba” sétálgatni kicsit, ebédelni, kikapcsolódni. Először egy római harcosnak öltözött férfi jött velünk szembe, majd egyre több és többféle különböző jelmezes alak tűnt fel. Szépen lassan gyülekeztek az emberek, százával, majd ezrével, mire megérkezett egy önfeledten ünneplő menet, rengeteg különböző nemzetet és hitvallást képviselve. Egyben, együtt, közösen, boldogan a nézőkkel együtt felvonulva. Ez volt a X. Manchester Day Parade. Nagyjából ezer fotót készítettem aznap, sokat nagyon szeretek azóta is, de valamiért ez a kedvencem mind közül. Számomra ebben a jelenetben benne van minden érzés, minden gondolat és eszme, ami akkor, ha csak egy rövid időre, de ismeretlenül is összekötött mindenkit.
(Sokat elmond erről a képről az, hogy annyira a fő témára fókuszáltam mindig, hogy csak most, 6 év után láttam meg a háttérben a feleségem rajta)
