Egy csónakban evezünk
Veled hányszor fordult elő, hogy a szabadnapodon befutott egy email, egy telefon, egy “apró” kérés, amit másnapra meg kellett oldanod? Vagy hányszor hallottad, hogy addig nem mehetsz haza, amíg nincs kész a napi feladatod, hiába járt már le a munkaidőd?
Adott esetben, Te - mint vezető - hányszor kértél ilyet a csapatodtól?
Persze mindig van ezek mellett pár szép, hangzatos mondat: egy család vagyunk, a lojalitás fontos, egy csónakban evezünk, más is megtenné a helyedben, ez a minimum, ha már ilyen jól keresel, bele kell férjen az idődbe. Vagy az örök kedvenc, hogy örülj, hogy van munkahelyed. A gond csak az, hogy ezeknek a frázisoknak a világon semmi keresnivalójuk nincs egy egészséges, jogszerűen működő cég életében.
Közel 8 évet éltem Magyarországon kívül, de még csak egy ezekhez hasonló fél mondatot se hallottam soha, pedig sok helyen megfordultam.
Itthon viszont ez egészen másképp van. Itt tényleg örülni kell, ha van munkád - ezt értem.
Örülni kell, ha van munkaszerződésed - ezt már kevésbé értem. Hogy a borítékos fizetés, a nem létező túlóra, az állandó kiszolgáltatottság természetes legyen - ezt már meg se szeretném érteni.
És mégis sok helyen a mai napig ez a magyar valóság, a céges hungarikum.
Sajnos tényleg csak akkor hiszed el, hogy lehet máshogy is – tisztességesen, törvényesen –, ha már kiléptél ezekből. Ha láttál már mást, dolgoztál „európai” cégnél. Vagy ha csak egyszer is átlépted már az országhatárt.
Ez nem jelenti azt, hogy minden magyar cég ilyen, és azt sem, hogy minden külföldi tökéletes. Mindenhol lehetnek problémák. A kérdés csak az, hogy ezekre hogy reagálunk, hogyan élünk a lehetőségeinkkel, mert megoldás mindig van.
Akár dolgozóként, akár vezetőként érzed, hogy ideje új irányt venni, van mód arra, hogy változtass. Van esély a tisztességes, emberi munkakörnyezetre. Lehet úgy, hogy a munka örömöt, és ne terhet jelentsen.
Ha úgy érzed, jól jönne egy külső nézőpont, egy útmutatás, keress bátran.
A kép 2022. március 12-én készült, Győrben. Különösebb története nincs, de pont ezért szép. “Csak” egy átlagos hétvége volt, utazgattunk, pihentünk, kikapcsolódtunk. Mert ez így (lenne) természetes.
